Leírás
Az idő próbáját kiálló klasszikus: Túlélni évtizedeket a palackban
A borgyűjtők és a muzeális borok rajongóinak egyik legnagyobb félelme, hogy a régebbi évjáratú hazai vörösborok felbontáskor már túljutottak a csúcsukon, fáradtak vagy oxidáltak. A Petrény Kékfrankos 2005 a tökéletes megoldás azoknak, akik egy élő, izgalmas és komoly múlttal rendelkező tételt keresnek. Ez a bor bebizonyítja, hogy a megfelelő alapanyag és az értő pincemunka évtizedeken átívelő minőséget képes teremteni az egri borvidéken.
A borkészítés során az alapokat a 4 hetes, elnyújtott héjon erjesztés adta, majd ezt követte a 24 hónapos pihentetés 500 literes tölgyfahordókban. A bor hosszú életének igazi titka azonban a fajtára jellemző, élénk savszerkezet (7,1 g/l), amely természetes tartósítószerként működve megőrizte a bor gerincét az elmúlt több mint húsz évben. A maradékcukor mindössze 1,4 g/l, így egy klasszikusan száraz, elegáns, érett Kékfrankost tölthetünk a poharunkba, amelyben a primer gyümölcsöket már átvették a nemes, érlelési jegyek.
Főbb tulajdonságok és aromaprofil:
-
Muzeális évjárat: A 2005-ös évjáratnak köszönhetően a bor gyönyörű tercier aromákat, aszalt meggyet, avart, gombás jegyeket és finom dohányt mutat.
-
Élénk, megtartó savak: A 7,1 g/l savtartalom gondoskodott arról, hogy a bor évtizedek múltán is feszes és élvezhető maradjon.
-
Harmonikus hordóhasználat: A 24 hónapnyi 500 literes barrique érlelés finom pörkölési aromákat adott, miközben selymesre csiszolta a tanninokat.
-
100% Kékfrankos: A Kárpát-medence legfontosabb fajtájának történelmi mélységű, fajtatiszta kifejeződése.
Technikai Specifikációk:
| Jellemző | Adat |
| Fajtaösszetétel | 100% Kékfrankos |
| Évjárat | 2005 |
| Borkészítés | 4 hét héjon erjesztés |
| Érlelés | 24 hónap 500 literes barrique hordókban |
| Alkohol tartalom | 12,7% |
| Titrálható sav | 7,1 g/l |
| Maradék cukor | 1,4 g/l |
Gyakori Kérdések (FAQ)
1. Milyen állapotban van most ez a 2005-ös Kékfrankos?
Kora ellenére a bor magas savtartalma (7,1 g/l) miatt még mindig él és feszes szerkezetű. Ugyanakkor az íz- és illatvilága már teljesen a muzeális borokra jellemző tercier (érlelési) jegyeket hordozza: aszalt gyümölcsök, avar, avarfa és dohány dominál benne a friss gyümölcsösség helyett.
2. Hogyan bontsuk és fogyasszuk ezt a muzeális tételt?
A több mint húszéves boroknál a dugó már törékeny lehet, így óvatos, lehetőleg kétélű (ah-so) dugóhúzó használata javasolt. Kitöltéskor kíméletes dekantálás szükséges a palack alján természetes módon lerakódott üledék elválasztására. Fogyasztását 16-18°C-on ajánljuk.
3. Milyen gasztronómiai élményekhez illik?
Egy ilyen korú bor már önmagában is meditációs ital, de remekül párosítható lassan főtt, sötét húsú ragukhoz, szarvashoz, vaddisznóhoz, vagy egy tál hosszan érlelt, karakteres keménysajthoz.
